Most csak egy videót tettem fel, de ha érdekel valakit, akkor hamarosan jönnek az újabb post-ok.
Most csak egy videót tettem fel, de ha érdekel valakit, akkor hamarosan jönnek az újabb post-ok.
Ez így eset. Mondhatnám, hogy nem akartam, de ez van. Rekord idő telt el két post között. Egy hét pontosabban. Azóta is eufórikus állapotban vagyok az áj telóm miatt. Jól van na elég volt mostmár a magasztalásából. Befejeztem.
Most sincs semmi különös téma vagy ilyesmi, ami miatt írok. Keresgettem a neten és találtam egy nagyon jó videót. Kiwi a neve és a YouTube-os változatát teszem fel. Tényleg megéri megnézni. Csak kell figyelni egy kicsit. Ha valaki nem érti a lényegét az elég baj. De mindegy … ez van.
Akkor tehát jó szórakozást!
Ez most teljesen rólam fog szólni. Rólam és a legújabb szerzeményemróől. Egy pár neuronom leamortizálódott, mire megszereztem. Bemutatom a telefonomat.
E61-em Blogolvasók. Blogolvasók E61-em.
Azt hittem, hogy az internetes vásárlás, Únióba való belépés, üzletből és szállítmányokból való lopások, utcán történő elcsórások korában akármilyen telefonhoz egyszerűen hozzá lehet jutni. De nem ez a helyzet. Két hét várakozás után csak ma lehetett az enyém. Nem is mondom, hogy min mentem keresztül. Az utolsó telefonom egy 6630-as volt. Aki nem tudná, annak elárulom, hogy symbianos. Na aki ezt nem érti az nem élheti át a fájdalmaimat, amiket az okozott, hogy egy hétig egy Nokia 6060-ast kellett használnom (NEM 6600!). De ez, ha még nem lenne elég jött a hab a tortán. Mivel két hétig vártam a telóra és a 6060-as csak egy hétig volt nálam és elárulva, hogy nem voltam telefon nélkül, nem nehéz kikövetkezetni, hogy volt legalább még egy teló nálam. Egy volt csak. De milyen! Nokia 1101. Igen az a lámpás. De nem sima mezei 1100, mivel ezen van WAP! Az az volt WAP.
Hát úgy gondolom, hogy ezt muszáj volt megosztanom másokkal is.
Utólag csak annyit, hogy ha a Nokia a legjobb, az E-Series szuper, akkor a trónon az E61 ül!
Szerdán a semmittevés tetőfokára hágtam (!). Vártam a „domnişoara doktort”, hogy adja meg a kilépőmet, amivel hazakunyerálhattam magam. Meg is kaptam és 11 óra fele már otthon is voltam.
„Itt a vége, fuss el véle, szívd ki a faszomat bébe!” (Narancs, Tetves és Dugó)
6 óra 10 perc. A neonok újból felgyulladni vélnek. Kedden nem is volt semmi érdekes azon kívül, hogy tomográfon, EKG-n és EEG-n voltam. Elmentünk a tomográfot megcsináltatni a Roman Ciorogariu utcára és a recepciósnak tudtára adtuk, hogy a kórházból jöttem és hogy hamar kéne a vizsgálat az eredményekkel együtt. Elfogadták a papírt és mondták, hogy várjunk egy kicsit. Ahhoz képes, hogy a papíron írta, hogy „URGENT” kellett várjunk 45 percet a vizsgálatra, mely lezajlott 5 perc alatt és az eredmények kb. 20 alatt meglettek. „Hát mondom bazd meg, ha nem írja rajta, hogy <URGENT>, akkor vagy 6 órát várok a tomográfra.” A tomográf eredménye, írásos és képes, bizonyítékot adott arra, hogy van agyam, a hiedelemmel ellentétben, mely szerint a fejem üres és csak a vákum tartja a szemeimet! Kedden fél 5-kor bejött fater és elátszottuk a Prison Break-et: Monroe at tha House volt. Haza szöktem egy olyan 1 órára. Ez úgy történt, hogy faterom a hártsó kijáratohoz beparkolta a kocsit, bejött és mondta, hogy „Chhhh, gyere menjünk!”. A kollégáim fedeztek és közöltem velük, hogy „îs în curte”. Hazaérve megtisztálkodtam kicsit, kicsit ledőltem, örömömben jött, hogy megcsókoljam a tiszata vécét, mivel ott akartam menni a vécére és a higiénia hiány miatt jobbnak tartottam nem ráülni a „vécécsészére” (cenzúrázatlanul: „Menni akartam budira, de amikor megláttam még a szar is visszafordult!”). !!!! Narrátori megjegyzés: mikor ezt írtam megtudtam, hogy a Pruncu az hajléktalan volt !!!! Ettem és aztán indultunk is vissza. A rengeteg szórkozási lehetőség közül én az alvást választottam. Egészen másnapig ez volt az elfoglaltságom.
Hétfő reggel csuda aranyosan befáradt a nővérke, reggel 6 óra 10 perckor és felbaszta a neonokat. Na hát nem volt mit tenni, muszáj volt felkeljek. Akkor jobban is szemügyre vettem három szobatársamat: baloladali sarokban feküdt Columbo (ejtsd Kálámbó), kinek baja az volt, hogy duplán látott és ennek orvoslása képpen mindig félszemmel nézett. Columbótol jobbra lévő lakótársunkkal nem volt semmi különös. Ellenben a tőlem jobbra fekvő úriember igen hallgatag természetű volt, hisz az összes 24 órából ő csak kettőt méltatott annyira, hogy azokon ébren legyen. Ő az ételt nem vetette meg magától: akármit, akármikor és akármilyen mennyiségben képes volt magába tömni, legyen szó csontról, száraz kenyérről, savanyúságról vagy akár mákos szarról. Rendelkezett egy elég kúrva tulajdonsággal: az alsó fertályi szelep nem zárt jól. És volt, hogy akár fél percekig is kinyitott … Columbo és kórtársa igen multaságosnak tartotta ezt és nem egy poénos megjegyzéssel illette. Az ilyen „előadások” alatt meg is jegyezték, hogy „cântă cucul!”. Negyed 11 fele mondták, hogy jön a „domnişoara doctor” vizitbe. Meg is jött, de bazdki én egy fél domnişorat sem láttam. Ami a szeme elé tárult az egy kb. 70 éves nénike volt, akit mindenki „domnişoarázott”, hisz nem volt neki férje. Szintén aznap 3 óra tájt beállított a kórterembe Keresztes barát is. Róla azt kel tudni, hogy magasságához képest nagy a testsúlya (165 100 kilóval). Ő nem igazán kamázta a kórtermet, hisz feje fölött a plafonon egy írgalmatlan nagy lyuk tátongott. Nézte is sandán. Nem nagyon tetszett neki, hisz az ágya pont alatta terült el. Szólt is a nővérkéknek, hogy ez nem kóser, de ők azt mondták, hogy már ilyen 3 éve és nincs miért izgúljon. Ő azt mondta, hogy akkor adjanak neki egy kilépőt, hogy ugorjon haza egy kis betonért (szó szerinti idézet: „Da mă duc acasă atuncia şi aduc mistria şi un pic de ciment şi o fac.”). Látván alvós természetű kolléngánkat megállapította a betegségét, azaz „boala porcului”, ami azt takarja, hogy „mâncă, doarme şi se cacă”. Délután, mivel jó idő volt kiengedtek az udvarra. Visszamentem a kórterembe és hallottam Keresztes barátot, Columbót és kortársát tárgyalván a pálinkafőzés rejtelmeiről. A hétfői nap eltelt.
Vasárnap este, április 1-én, úgy hozta a sors, hogy fürödni kényszerültem. Nem is volt ezzel semmi baj, addig ameddig ki nem szálltam ki a kádból, amikor is a talaj ingoványossá vált és úgy látta jónak, hogy rántson magával. Bejött a screen saver, aztán ágyamban ébredtem lábaimat fogja Mikey, mentős brigád áll szobám jobb oldalán talpig felfegyverkezve minden baszással és nemsokára indultunk is. Megjegyzem, zárójleben, hogy a Mercedes Sprinter elég fasza belülről. Szép lassan odaértünk az ideggyógyászatra.
Bevittek és lefektettek egy kórterembe, mely párhuzamosan állt a férfi WC-vel, melynek erősen jellegzetes és kemény bukéja volt. Három napig ebben pácolódtam. Ugyanis tudnivaló, hogy szerda reggel engedtek ki; na de nem ugorjunk ennyire előre.
Coming as soon as possible.
SZERKESZTŐI MEGJEGYZÉS: Már megvan és itt olvasható.
Fájdalommal kell tudassam, de még egy keveset kell várni az “Ideggyógyászaton” című bejegyzésre. De előljáróban annyit elmondhatok, hogy én már hallottam belőle részleteket és haláli. Azt is elárulom, hogy Monroe saját élményin alapul. Tehát aki ismeri őt, az tudja, hogy csakis jó lehet. Megéri várakozni.
Hogy addig is könnyebben teljen a várakozás bemutatom a legújabb szerzeményem: Live Playlist Signature blogolvasók, blogolvasók Live Playlist Signature. Remélem tetszik. Ha nem lenne egyértelmű ez mutatja, hogy mit hallgatok.

A Majkirály-kultusz megalkotója, a “Da ce shi fuck?” szlogen hírdetője, a “szarjál kapanyelet” mondás emlegetője, a “Ma még nem!” megkérdőjelezhetetlen királya, az egyik legnagyobb Narancs, Tetves és Dugó imitátór, az MB100-kultusz megteremtője, a “tégla” egykori tulajdonosa, a “Csááááh!” felismerője, a tetű-utálatom egyik legelhivatottabb szponzora, a “Sanyi. Ssanyi! Sááándóóór!” lelkes használója, az “Az én pénzemér`!” leglelkesebb hírdetője, és még számtalan nevéhez köthető dolog művelője, saját bevallása szerint “elpilledt”.
De már jól van és holnap aktív lesz, újra.