Akárcsak a cím is mondja ma a dinoszauruszokról lesz szó. Igaz nem a Júra kori gyíkokról, hanem napjain dinóiról. Ezeknek van egy nagy előnye: nem kell paleontológusnak lenni ahhoz, hogy megértse őket az ember, elég ha megvan vagy 17-18 éves. Igaz számomra is nagyon vicces a hülye Chio reklám, mikor mondja csacsi öreg papó, hogy sajnálja a régi dolgokat, amiből már nem maradt semmi (igazából nagymamára gondol) és egy Chio sültkrumplitól meggondolja magát és happy az egész család. Ezzel együtt nekem is kezd egy ilyesmi érzésem lenni mostanában, mondjuk egy éve kábé. Szerintem miután elmondom, hogy miért mások is ráeszmélnek, hogy velük is így van, csak nem vették észre.
Igaz a film és egyébb műsorok közbeni reklámot utálom, de egyébként nincs bajom velük. Ha nem jó elkapcsolok, ha tetszik megnézem és ha nagyon állat, akkor pedig letöltöm. Egy reklám hatására döntöttem el, hogy megírom ezt a bejegyzést is. Lehet van aki ismeri a Kubut. Ez valami répás, paradicsomos ital. Sok vitaminnal, blah blah blahhh. A lényeg, hogy olyan kis csecsemős üvegben volt eddig. Most – gondolom, hogy – feles műanyag palackban lehet kapni. De ez nem egy mezei műanyag palack. Áh, dehogy. És nem is flakon. Nem, nem. Ez KALANDPALACK! Már nem elég, hogy ha iszod ezt a szart akkor egy medvét látsz, amelyik után kényszeresen szaladsz a dombtetőre, hogy kitűzd a zászlót és után hipp-hopp ott terem minden gyépés barátod és örültök a semminek. Ez már kevés. Még nem jött el az idő, arra sem, hogy a light verziót kiadják – például görög-dinnyével, mivel abban sok a víz – és még a gold vagy blue színvariációkra sem érett meg a termék. Ellenben a PR csoportot valamiért fizetik, tehát dolgozzanak. És megszületett az ötlet: kalandpalac. Magyarán ha az egykortyi üdítőt a hülyegyerek valami miatt nem itta meg egyből és elejtette, akkor szomorú lett a maci. Ezért íme a spanyol viasz, az ütésálló műanyag palack. Micsoda ötlet. Már csak egy jó név és hegy következik az eladások EKG-ján.
Be kell vallanom, hogy engem is elkapott a gépszíj: eszem/iszom a Danone Activiát. Hogy jót tesz-e azt nem tudom, mivel hűséges vagyok hozzá és minden nap fogyasztom. Igaz bajom sincs, de hogy miatta vagy sem, nincs hogy kideríteni. Igazából nem merem abbahagyni. De nem is ez a lényeges, hanem a benne lévő élőflórás aktív joghurtkúltura. Régen ezt bifidusz eszenzisnek hívták, de ez már nem menő. Olyan hétköznapivá vált. Túl lapos. Valami új kell, valami frankón parasztvakító név. És mint mindannyiszor már valamelyik reklámszakembernek volt egy nagy ötlete: bifidusz aktiregulárisz. Ez már sokkal jobb tényleg. Sokkal kifejezőbb és már jobban is érzem a hatását. Egyszerűen fantasztikus. (Ugyan az a szar csak más névvel, aki tényleg érez különbséget az orosz rulettezzen egy sörétessel!)
Nem vagyok én kapitalizmus ellenes, sem anti-reklámos és semmi hasonló. Csináljanak bármit amit akarnak, ha nem tetszik úgyse nézem és nem veszem meg csak azért, hogy meglegyen. Ha mégis haszontalan dolgokat vásárolnák, csupán azért mert az illető cég képes nekem eladni rábeszéléssel, akkor meg úgy kell nekem.
Még egy kis kiégészítés-szerűség a végére. Az MB100-as sztorihoz megvan mindem (bennünk élő élmény és videók) már csak a lustaság hátráltatja a bejegyzés(ek) megszületését. Tehát csak türelem és megértés.