Viva La Reunion!

Az előző rész tartalmából:
“… egy olyan dolgot, melyet osztálykirándulásnak hívnak.”, “Osztály, ki jön kirándulni?”, “Sajnálom, de nem tudok menni.” és “3+1 vátozó”.

Mint a legutóbb be nem fejezett bejegyzésemben elkezdtem, a “3+1 vátozó” egyharmadával elhatároztuk, hogy kéne már találkozni. Láss csodát 2 nap múlva az a hír járta, hogy osztálytalálkozót szervezünk. Ez nem volt igaz. Mivel elképeztően kedves és megértő vagyok, engedve a nyomásnak, átkereszteltem az spontán ütközést osztálytalálkozónak. De csak akkor nevezhető ennek, ha teljesül egy pár kritérium. Az első, hogy jelen legyen az előírt minimum 4 ember. Csekkd (Checked). Emberek akik visszamondják. Csekkd. És kész is.
Na nem mesélem el, hogy mi volt rajta, mivel aki kell tudja az ott volt és aki most tudja meg, hogy volt az nem véletlen.
Kiemelném, hogy javaslom Boldizsárt “3+1 vátozó” tiszteletbeli tagnak (még a 2 másik alapító tag megerősítésére várva).

Ez most hihetetlenül rövidre sikerült, emiatt még megemlítek néhány hasznos weboldalt.
- a GátVéder – humoros videók és hangok lelőhelye
- a VideoGizmo videóportál (pl. Badár-Szőke reklám)

Viva La Reunion!

Ez nagyon komoly, nem lehet vele viccelni! Azért azt is elmondom, hogy miről van szó. A volt osztályom, a harmadik kiadás (9-12) egyik legjellegzetesebb tulajdonsága volt a széthúzás. Lehet azt mondod, hogy nálatok is. De az semmi. a mi osztályunk 30 felé húzott szét. Megjegyezném, hogy osztályfőnökkel együtt voltunk 29-en (természetesen, ha egyenként vesszük az oszikat, mivel volt 3). Na a lényeg az, hogy még IX. végén sikerült összehozni egy olyan dolgot, melyet osztálykirándulásnak hívnak. Nem tudom már pontosan, de mintha nem lett volna teljes létszám, irónia nélkül. Maximum 1 ember hiányzott (de kinek?). Ha engem kérdeztek volna már utána olyan 3 ember pontossággal meg tudtam volna nevezni azokat, akiket a legközelebbin látok. Jöttek a nyarak, tavaszok. Mit csinál az ember megy kirándulni, sátorozni. Mi is mentünk, volna. Csakhogy …
Biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri a következő forgatókönyvet (a kirándulás szót lehet helyettesíteni): “Osztály, ki jön kirándulni?”, mindenféle részletekbe merülés nélkül a következő válaszok “Tényleg jó ötlet, én megyek!”. Itt most ki hagyok pár napot és egy pár sms-est, beszélgetést melynek a lényege “Sajnálom, de nem tudok menni.”; volt hogy a “sajnálom” elmaradt, de volt hogy kibővült a kedvencemmel: “Majd legközelebb!” (na ilyenkor szívesen fogadtam volna).
Újból ugrok egy pár évet és a lényeget mesélem. Én mentem mindig. Szerencsé(m)re nem voltam egyedül ezzel és kialakult egy csoport aki járt “osztálykirándulásokra” (itt már kell az idézőjel!). Ami különleges volt ebben a csapat, az az, hogy négyen voltunk az osztályból és külsősök. A négyből voltunk hárman akik mindig ott voltunk. Tasi, Lóri és (igen, kitalaltad) én. Ha négyből három ember fix, akkor a negyedik az változó, ugyebár. Így alakult ki a “3+1 vátozó” séma/banda/táraság/stb..
Meggondoltam magam! Aki nem volt az “osztálytalálkozó”-n az várjon még egy kevesett a folytatásra, íly módon Bandi két kérésének is eleget teszek: rövidebb bejegyzések és

To Be Continued …